A minap Tihanyba látogattunk el családommal,és lám épp a helybéliek egy nagy ünnepére, a levendulás lekvárfőző napra látogattunk el. Kocsiból kiszállva már a parkolóban fiatal, népviseletbe öltözött lányok kínáltak minket levendulás pogácsával, és invitáltak a sétáló utcán lévő forgatagba. Szeretem Tihanyt is, a levendulát is, így minden adott volt. Az utca szélén kis asztalon, csinos üvegebe árulták portékáikat a helyiek. Itt-ott, egy-egy üstben rotyogtak a finomabbnál finomabb lekvárok.Levendulás-csipkebogyós, fehér csokis-levendulás, Marcipános-levendulás, és ami mind közül a kedvencem volt az otellós-levendulás:)egyszerűen mennyei volt:)
Azt hiszem ezzel az ebédünk meg is volt:)
Igen a mesebeli Tihany!Minek nekünk külföldre menni, ha hazánk tele van szebbnél-szebb látnivalókkal, ízekkel, tájakkal, szokásokkal, melyek megtöltik az ember szívét?Szerintem felesleges is ezt részletezni,a képek elárulnak mindent....
,,Jöhet bármi, de mindig tudd, hogy áldott itt-e föld, a hömpölygő folyók, az erdők és mezők,
ez az otthonunk , itt kell élnünk, múltunk és jövőnk, minden hozzá fűz, bennünk testet ölt, így lesz ez örökké....
Nagyon klassz, és szépek a képek is. Levendulás baracklekvárt főztem az idén, de ez az otellós nagyon megtetszett. Köszi
VálaszTörlésNincs mit,Isteni íze volt:)
VálaszTörlés